1.Fejezet

Egy újabb szomorú reggel.Kint zuhog az eső,még az utca kóbor állatai is behúzódtak.Teljesen egyedül érzem magam.Oly sokan vannak a világon de nekem egy barátom sincs.Ettől függetlenül ugyanúgy el kellett indulnom a suliba.A szokásos kis virágos esernyőmet tartottam a fejem felé amikor a suli "legmenőbb" lányai megszólitottak.Pontosabban a lehető legszánalmasabban hozzámszóltak,mintha fájna.
-Gondolom ez neked már úgysem kell.-mondta lenéző tekintettel Ellie majd elvette az esernyőmet.
Azthiszem nincs elég erőm hogy szembe szálljak velük,hagytam a francba.Az iskola 15 percre volt tőlem.Pont elég hogy elázzak,megfázzak.Éreztem ahogy a hideg eső a kezemre csöppen.Azaz nem csak oda.Nem volt száraz testrészem.
Végre beértem a suliba.Mindenki nevetett,bámult és mutogatott.Csak a szokásos.Beültem az első órámra ami fizika volt.Ki nem állhatom.A villany fel volt kapcsolva.Kint pedig nagyon sötét volt.Ez valahogy kihozta belőlem a legrosszabb hangulatot.Nem figyeltem az órákon mivel tudtam mi lesz velem.

                                                               ***
10 perc és vége az utolsó órámnak.Végre haza mehetek.De nem is annyira örülök ennek mert otthon vár a piás apám aki biztosan most is be lesz rúgva.Közben hazaértem.Ahogy mondtam apa nincs magánál.Beléptem az ajtón majd köszöntem neki.
-Lányom,gyere ide egy kicsikét!
Én közelebb megyek amikor lekever nekem egy hatalmasat.Nem vártam volna többet tőle.Nem foglalkoztam a fájdalommal,beszaladtam a szobámba.De apa még mindig csak ordított:
-Gyere vissza te kurva tartozom még valamivel!
Hogy lehet iylyen a beteg lányával?! Nem is érdekel..bezárkóztam a szobámba,valami különöset éreztem..


3 komment után jön a következő rész.:))

Prológus..

Sziasztok!Rose Taylor vagyokegy 17 éves hétköznapi lány vagyok.Vagy talán mégsem?Meglehet hogy egy picit különbözök a többi korombeli lánytól.De hogy miért is?!Beteg vagyok..8 éves koromban egy daganatot találtak a mellemben.Igen,rákos vagyok.De ugyanolyan éppeszű lány mint a többi.Sok kezelésen estem át de egyik sem segített úgy mint az utolsó.Olvasd el a történetem és érezd mit éltem át!